1. Navigáljunk a Wikipediára.
2. Nyomjuk meg a bal oldali menüben a random gombot.
3. Megfelelő eredmény esetén jegyezzük fel a kapott oldal címét.
4. Tetszés szerint ismételjük a műveletet addig, amíg elengedő ötletet nem gyűjtöttünk.

Tegnap este tényleg komolyan gondoltam, hogy a vasárnapokat ki kell hagyni a játékból, mert a héten akkora alvásadósságot halmoztam fel, ami komolyan károsítani tudja a közérzetemet.

Aztán szomorúan azt vettem észre, hogy ébresztőóra hiányában is boldogan felkeltem fél hétkor és most nem is vagyok túl álmos. Valami szokás kezd kialakulni. Még jó, hogy éjszakázás nem nagyon néz be több az idén, mert biztos vagyok benne, hogy egy reggelfekvés az eddigi összes eredményt porig égetné. 

Most viszont ha már így felkeltem, játszani fogok az értékes időmben, mert az majdnem olyan jó, mint az alvás, viszont sokkal jobb, mint a neveléslélektan. 

Eddig jól tartom magam és minden reggel hoztam az időt, kivéve vasárnap, amikor az ébresztőt kinyomva ráhúztam még egy és háromnegyed órát. Lehet, hogy a vasárnapokat is szabadnapnak kéne nyilvánítani. Vagy nem. Egyébként hétkor kelni nem túl nagy móka, és eléggé fáradtnak érzem magam tőle. Az időben fekvést még nem sikerült megfelelően implementálni, de ma már muszáj lesz, ha ki akarom húzni ezt a hónapot.

Van ez a 30-days-challenge dolog amivel először Steve Pavlina blogján találkoztam. Arról szól, hogy válsztunk magunknak egy pozitív, kívánatos napi tevékenységet, és ahhoz harminc napon keresztül minden áron ragaszkodunk. Az elképzelés szerint hogy ha valaki képes egy hónapig naponta elvégezni ugyanazt a cselekvést, ha kell, hatalmas erőfeszítések árán, akkor a próba végeztével a dolog minden bizonnyal olyan szokássá válik, ami már nem igényel különleges odafigyelést, és automatikusan működik tovább.

Bár ez a hozzáállás az általam tanultak fényében igencsak kérdéses hatékonyságú a tartós viselkedésváltozás elérésében, mégis elég sokan használják változó sikerrel. Arra gondoltam, teszek egy próbát. Úgy döntöttem, az év hátralevő harminc (rendben, valójában huszonkilenc) napjában minden nap szigorúan hétkor fogok kelni. Na jó, nem most próbálkozom vele először, mert már a múlt hónapban is belekezdtem egy ugyanilyenbe, viszont az sajnálatos módon meghiúsult. Mivel minden héten van egy nap, amikor éjszaka játszunk, és ez azt jelenti, hogy reggel hét körül érek haza, a hétkor kelés ugyebár alapvetően bukott ügy ilyenkor. Sajnos ezek a napok az alvási mintázatomat is éppen megborítják annyira, hogy se másnap, se a rákövetkező napon ne legyen kellemes hétkor kelni, mint ahogy azt volt időm kitapasztalni, ez pedig két hét alatt döntő módon aláásta a rendszert.

A december ehhez képest annyiban különbözik, hogy a vizsgaidőszak beálltával az őszi játékszezon egy-két alkalom múlva véget ér, nagy teret hagyva így a szabályos alvási ciklusnak. Azért választottam éppen a mindennapos korán kelést, és nem mondjuk a napi harminc perc aerob edzést vagy a napi öt étkezésnyi gyümölcs-zöldséget (wtf?), mert egyrészt úgy érzem, ezzel még meg tudok birkózni, másrészt pedig így próbálok javítani a katasztrofális időgazdálkodásomon. Hosszútávon a nettó alvással töltött időmennyiségem elvileg nem változik meg, ellenben az eloszlása igen, és szerintem ez sokat számít. Azt tapasztalom ugyanis, hogy ha a nap korai óráiban vagyok aktív, általában több hasznos dolgot csinálok, mintha ugyanezek az órák késő estére esnének. A délelőtt valamiért facilitálja az olyan dolgokat, mint beadandókészítés, tanulás, takarítás, hólapátolás, írás, olvasás, stb., ellenben este hajlamos vagyok túl mélyen és túl sokáig elmerülni a Morrowindben (jelenleg) vagy a céltalan, de rendkívül szórakoztató böngészésben.

Mivel pedig a sikeres változtatás egyik kulcsa az, hogy az ember olyan környezetet teremt magának, ami a kívánatos viselkedést serkenti, ezért ez a lépés, ha beválik, nagyon jót fog tenni a produktivitásomnak. Tehát mostantól december harmincegyedikéig minden reggel hétkor kelek (hacsak nem korábban). Ez alól kivétel az a maradék néhány nap, amikor még éjszakai játék zajlik, viszont az azutániak nem.

Indul a daráló.

Mint ahogy azt nem nehéz észrevenni, a játékokat most egy jóidőre meguntam, így azon a vonalon nem várható több frissítés.

Ellenben úgy gondoltam, most lenne igényem egy személyes blogra, ahová összefüggően írhatok akármiről, ami eszembe jut, de naplóba nem való. Egyébként is sokkal jobban szeretek gépelni, mint kézzel írni. Talán a backspace funkció a legbarátságosabb különbség a kettő közt. Szóval már régen írtam blogot, de jelentős esély van rá, hogy mostantól újra fogok.

A másik műfaj, amit hasonlóan régen írtam, az a vers. Eszter tegnap este eszembe juttatta és elgondolkoztam azon, hogy talán ismét érdemes lenne. Valójában tegnap éjszaka megint belepróbálkoztam egy szonettbe, és azt vettem észre, hogy túlságosan leköt. Nem sok tevékenység van a világon, ami tökéletes flow-élményt biztosít nekem, de a versírás egészen biztosan ilyen. Az egész feladat olyan, mint egy brutálisan nehéz keresztrejtvény, amelynek rengeteg közepes, néhány kielégítő és egy-két kiváló megoldása van. Jó érzésem van tőle. Régen mindig az volt a célom, hogy megverjem a tizenkettedikes irodalom szöveggyűjteményt hazai pályán, de nem volt sok esélyem. Mivel már három évvel túl vagyok a formális irodalomoktatáson, és gyakorlatilag mindent elfelejtettem, ami egykor etalonnak számított, ezek az irreális elvárások már jönnek képbe. Tehát megint írni fogok. De nem akarok semmi jót alkotni. Elég, ha szórakoztat.

A Frontier: Elite II sajnos ismét azon játékok sorát szaporítja, amelyről ilyen-olyan okokból nem tudok behatóan foglalkozni, de azért lássuk, milyen benyomásom támadt róla!

Mivel a Team Fortress Classic egy 1999-ben megjelent Multiplayer FPS, valójában pedig csupán egy modifikációja az eredeti, '98-as Half-Life-nak, úgy döntöttem, ezt a darabot most elegánsan átugrom.

Sajnos az utóbbi pár hónapban hanyagoltam a játékokat. A hetvenkilences számú F.E.A.R.-rel legutóbb augusztusban játszottam, ezért már nem olyan frissek az emlékek, hogy valami összefüggőt írjak róla. Van itt egy ismertető azért, amivel nagyjából egyetértek.

A Clive Barker's Undying egy 2001-es horror FPS, amelyben egy ír nemesi család szellemjárta kastélyát és birtokait purgáljuk ki a gonosz halott testvérek szellemeitől, mindezt remek történetmesélés és szkriptelt jelenetek között.