A sportfogadás vége

Tegnap esti párbeszéd:

Roland: Máté, állítottam össze két szelvényt a hétre, az egyik teljesen biztos, arra két eurót tettem, a másik meg egy kicsit necces, szóval arra csak egyet.
Máté: Rendben, Rolikám, azért megnézném őket. (a szelvényeket tanulmányozza) Micsoda? Nehogy már a Reálra fogadtál a Milán ellen! Olyan iksz lesz, mint ide Tel-Aviv!
Roland: Dehogyis! Hagyjad már! A Reál jó, simán győzni fog idegenben.
Máté: Hát, hát... Na jó. És mi ez a Chelsea? Azért én ezt nem venném biztosra az Atletico ellen. Na ez, ez necces. Fogadjunk, hogy ez is döntetlen lesz.
Roland: Miiii? Az Atletico szar! Teljesen sima ez a szelvény.
Máté: Jó, legyen, te vagy a szakértő, én nem vágom ezt annyira, tudod. Csak megfigyeltem, hogy valahogy mindig az ilyen zsír egyértelmű meccseket tudjuk elbukni. Ha hármas szorzóra raksz valamit, az mindig bejön. Ha egy-harmincasra, az az esetek felében bukó. Szinte biztos vagyok benne, hogy a Reál és a Chelsea le fog ikszelni.
Roland: Ne parázzál már, jó lesz ez.
(Függöny le.)